„Pulyka melle, malac körme, liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?”

(Weöres Sándor: Újévi köszöntő)

Január első napjaiban szerencsehozó malackákat és négylevelű lóheréket készítettünk, miközben egészséget, szerencsét, gazdagságot kívántunk egymásnak. Megérkezett végre a várva-várt havazás is. Nem nagy mennyiségű hó hullott, mégis a gyerekek még nagyobb lelkesedéssel mentek az udvarra játszani, mint eddig. Hóemberek, hógolyók készültek, kipróbáltuk milyen jól lehet a hóba rajzolni, megfigyeltük kinek-milyen nyomot hagy a csizmatalpa a hóban illetve a madáretető körül milyen nyomokat találunk. Megfigyeléseket és kísérleteket is végeztünk: nagyítóval megvizsgáltuk a hókristályokat/jégcsapokat, vizet fagyasztottunk, havat/jeget olvasztottunk kezünk melegével, sóval, gyertya lángjával. Nemcsak az udvaron, de a csoportszobában is sok-sok hóember készült. Megfigyeltük a madáretetőinkre érkező madarakat, és finom madárkalácsot készítettünk számukra melyet a fákra helyeztünk el. A tevékenységgel illetve verssel, mesével a madáretetés fontosságát, a madarakról való gondoskodás tudnivalóit elevenítettük fel a gyerekekkel.