Az ősz az elmúlás évszaka. Mégis meg vannak a maga szépségei: a természet utolsó fellobbanása a nagy pihenő előtt. A fák lombjai ezer színben pompáznak, mielőtt lehullanának. Ebben a festői tájban csendült fel Vivaldi: Ősz című zenéje, melynek segítségével felidéztük az évszakban rejlő szépségeket. Szabadon, szellőként mozogtunk, táncoltuk, csodálatos udvarunkon, a bennünket körül ölelő parkban, érzéseinket kimutatva. A nap ragyogott, a levéleső hullott, a gyermekarcok vidáman mosolyogtak, minden gyermek ajka csilingelő hangon dalolt, mondókázott, miközben táncolt, táncolt és táncolt. Így búcsúztunk el az Ősztől!

Vigad a pór, táncolva, énekelve,
a bő termést örvendezőn fogadja,
ma még Bacchus borától víg a kedve -
holnap álomba hamvad majd vigalma.
Minden vigadjon, dalra, táncra kelve!
Legyint a langyos légtenger fuvalma,
a gazdag évszak mintha integetne:
édes álomból szép gyönyörbe csalna.
A vadászok hajnalban útra kelnek,
kürttel, puskásan, alvó falvakon túl
vadat hajszolva jó nyomot követnek.
A megriadt vadállat puskaportul
prüszköl, rohanna, ám futása sebzett,
bukdácsol még, aztán a fűre fordul.

Warning: No images in specified directory. Please check the directory!

Debug: specified directory - https://marcaliovodak.hu/images/2019/2019-12-10-03-41-03